Szó szerint állta a sarat a Haladás otthonában a fehérvári előnyét megőrző és továbbjutó Videoton FC.
Amikor a mérkőzés előtt Tóth Miklós, a hazaiak kiváló hátvédből lett ügyvezetője arról beszélt, mennyi homokkal kellett itt-ott feltölteni a felázott, mély talajú pályát, már sejteni lehetett, a visszavágó nem a "folyékony játékról" fog szólni.
Ennek ellenére kezdetben ezzel próbálkoztunk, a Haladás akcióit letámadással és feltolt védekezéssel megzavaró Vidi nem engedte kibontakozni a győzelmi kényszerben játszó riválist. Igaz, helyzeteket mi sem tudtunk kialakítani, és hamar kiderült, hogy a például Pakson látott kombinatív, gördülékeny támadójáték ezen a talajon nem fog menni. Nehéz és göröngyös volt a pálya, átállt inkább célfutballra a Sousa-csapat, de ha Elek Ákos nem veszi át picit hosszan az Alvestől kapott labdát az első negyedóra végén, akár ziccer is lehetett volna a dologból. Válaszként Oross lőtt mellé, majd kihagyta a meccs addigi legnagyobb helyzetét is a 18. percben - talán meglepődött, hogy még le is veheti Nagy I Gábor beadását nyolc méterre a kaputól. Mellé lőtt... Akárcsak Kenesei két perccel korábban, és a gólszerzésben a hazaiak fő reményét jelentő "Kenő" még egy oldalhálóban landoló lökettel is jelentkezett a félidő vége előtt. A másik oldalon Evandrót jegyezhettük fel egy szép labdalevétel-lövés kombinációval, de közel jutni nem sikerült Rózsa kapujához - Tóth Balázs is csak messziről próbálkozgatott.
A fordulás utáni periódus még küzdősebb lett, sok szabálytalansággal, a nézőtéren emiatt kis indulattal, de kevés helyzettel. A végképp meggyötört talajon egyik félnek sem volt könnyű dolga - a Haladásnak azért, mert nem tudott építkezni, nekünk meg a remélt kontrák végigvitele nem sikerülhetett.
Author: Somos Zoltán