Much ado for nothing

He added straight away that opponents such as these can be very dangerous, if they have a good day.

Most likely, this scenario was kept in soul for the French European Championship winning side, and their well known players such as Fernandez and co. following the humiliating home defeat. Their long-haired, sharp-faced coach, George Peyroche had the misfortune to write following the events in Paris, two weeks earlier, that - Videoton could not have the same amount of luck again - shortly after their arrival.

- We will win in Szekesfehervar.
He was not the only coach who had incorrectly measured up the strengths of the Fehervar side...

If the French were perhaps speculating that Videoton would go in to the game with over confidence following the 4-2 result in Paris, they were making a mistake. It was the opposite: Csongradi and his team mates had a feeling of only being at the half way stage with regards to going through, which is why they redoubled their efforts for the return match.

The brilliant victory in Paris had captivated the audience. On a late autumn day, on the 7th November, and on a chilly evening, there were 25,000 supporters packed in to the Sostoi stadium to support Videoton.

Paris Saint Germain, or as the Parisians had named them, the  millionaire team seriously thought that they would seek revenge for their home defeat. They attacked with pace for twenty - thirty minutes, and let's face it, with a little luck they could have scored two goals. It is good to know that Videoton know their way, and how to tame their fiery opponents; a quick goal that hit them by surprise. For an encore perhaps even one  more goal!

The French had learned in Paris to treat Szabo with respect. They had two men marking him, and he could barely find the space to breath, such was the tightness of the marking. At the same time, Vidi had a good trick. The centre forward nicely takes his markers away for a nice walk somewhere, leaving open space for Burcsa, who was rich in goalscoring.

A franciák Párizsban már megtanulták tisztelni Szabót. Rendszerint ketten is ügyeltek rá, lélegzethez is alig jutott a buzgó testőrség mellett. Csakhogy a Vidinek erre is van egy bevált trükkje. A középcsatár szépen elviszi a díszkíséretet egy kis sétára valamerre, s ezzel utat nyit a szintén gólerős Burcsának. Mint most is, s a derék Győző (lám csak, milyen találó név egy labdarúgónak!) elegánsan bebólintotta Májer beadását. Aztán két percre rá a fürge szélső megszokott, de megunhatatlan magánszáma következett.

Úgy beültette a hintába Janviont, hogy szegény azt sem tudta, hol a feje. A hátvédek valahogy nem kedvelik az effajta mókát. Janvion sem volt rest, mérgében fölvágta ellenfelét. A nyilvánvaló tizenegyest Szabó könnyedén gólra váltotta, s ezzel látszólag eldőlt minden.

Az összesítésben már 6:2 volt az eredmény a Videoton javára, s a PSG szemlátomást kezdett beletörődni sorsába. Itt volt a jó alkalom, hogy a Videoton egy kis gálaelőadást, szórakoztató örömfocit rögtönözzön, ám a franciák a második félidő elején különös szövetségesre találtak. Valamiféle homályos gomolygás támadt az állóhely környékén. Eleinte füstre gyanakodtunk. Kérték is a közönséget, szíveskedjen fölhagyni a dohányzással, de más volt a baj. A stadion mögötti mocsárból, a hajdani Sóstó maradványából hullámokban tört elő a pára, amely csakhamar sűrű köddé tömörült. Mit volt mit tenni, Schmidhuber játékvezető kénytelen volt félbeszakítani a mérkőzést. Nem használt a több mint félórás várakozás sem, lehetetlenné vált a folytatás. Külön bosszúság, hogy a pályától két kilométerre nyoma sem volt a ködnek.

Erre az esetre egyértelműen újrajátszást írnak elő a szabályok, mégpedig 24 órán belül. Jól tudták ezt mindkét csapat vezetői, egyedül az olasz UEFA ellenőr, Giuseppe Adami volt teljességgel bizonytalan. A franciák kapva-kaptak az alkalmon. Nagy dérrel-dúrral kijelentették, hogy ők bizony nem tudnak, nem hajlandók másnap ismét kiállni. Egy hét múlva viszont szívesen visszajönnek Székesfehérvárra. Signore Adami a Videoton vezetőinek tanácsára végül az Alba Regia Szállóból fölhívta Zürichet, az UEFA főhadiszállását, legyenek segítségére. Mert ő bizony, nyugalmazott FIFA-bíró létére, ilyen ködöt még nem látott ...

Jóval elmúlt éjfél, mire befutott a nyilvánvaló válasz; játszani kell, mégpedig 24 órán belül.

Kovács Ferencnek és segítőtársainak ezek után még volt egy éjszakai őrjáratuk: a korábban hazaküldött játékosokkal is tudatni kellett a hírt.