Micsoda második félidő!

Az edzőváltást követően, ahogy várható volt, felpörgött a Pápa, de a meccs alaphangját a hosszú idő után bajnokin is kezdő Nikolics adta meg egy lövéssel: az első félidőben nekünk volt több helyzetünk. Sándor közelről tesztelte, rendben vannak-e még Szűcs Lajos reflexei, nos, rendben vannak. Ezt később is igazolta a pápaiak remek kapusa, mert Gosztonyi ziccerénél is nagyot védett. A hazaiak ritkán jutottak el komoly lehetőségig, a félidő hajrájában aztán egy szöglet után mégis: Ferenczi nagyon közelről rontott egy visszafejelt labda után. A mezőnyben nem volt sok különbség a csapatok között, de inkább mi domináltunk, és egy szép Niklocs-Sándor összjátékból utóbbi emelésével vezethettünk volna, ha csak Szűcs fölött száll el a labda, de elszállt a kapu mellett is. 

Nem volt tehát eseménytelen az első félidő sem, a második azonban ehhez képest is emlékezetesre sikeredett, pedig negyed órán át nem jegyezhettünk fel nagy dolgokat. Akkor váratlanul vezetést szerzett a Pápa. Goran Marics, aki Véber Györgynél sérelmezte, hogy nem csatárt kell játszania, új edzőjének, Bene Ferencnek egy közeli góllal köszönte meg, hogy visszahelyezte eredeti posztjára.

Az 59. percben hátrányba került tehát a Vidi, amire kettős csere volt a válasz, és nem éppen sikertelen. André Alves ugyanis, aki motiváltan vetette bele magát csereként is a küzdelembe, első labdaérintésből estében bevágta Tóth Balázs beadását.

Öt percig vezett csak a Pápa - de helyesebb azt írni, háromig volt csak megint egyenlő... A 67. percben ugyanis Marics előkészítőként jeleskedett, Lovrencsicsnek harcolt ki egy labdát, aki Ferenczivel rúgatott gólt, vagyis a szerbcsatár igényt tartott a meccs hőse címre. De nem lett övé... André Alves ugyanis túltett rajta, gólpasszt csak azért nem adott, mert remek labdájával Nikolics újfent nem tudott túljárni Szűcs Lajos eszén. Brazil gólkirályunk így maga vette kézbe a góllövés ügyét, tizenhárom perc alatt duplázott, amikor Oliveira jobboldali átívelését előbb lekezelte, majd értékesítette: remekül csavart a hosszú felsőbe. Még 14 perc volt hátra, és egy fordulat, ami nekünk lett kedves: Mitrovics hosszú labdájával Nikolics lépett ki, és végre megnyert egy párharcot Szűccsel szemben, gyönyörűen emelte át a kapust.

Nyolc perc maradt hátra, ennyi ideje volt a Pápának, hogy a kétszer megnyertnek hitt meccset tényleg megnyerje, de két életerős lövésnél többre nem futotta az erejéből. Eseménydús kilencven perc volt, bár az események java huszonhétbe sűrűsödött. Nagyot küzdve egyenlített és fordított a Vidi, amivel tovább javította remek pápai mérlegét: öt itteni bajnokiból ez volt a negyedik győzelem.