A döntő gólt szerző Csuhay József mellett Disztl László, Borsányi István és Németh János elevenítette fel kerekasztal-beszélgetés keretében a 40 évvel ezelőtti legendás párharc legemlékezetesebb pillanatait.
Az 1984/85-ös UEFA-Kupa-menetelésnek emléket állító rendezvénysorozat ötödik állomásán a Zseljeznicsar elleni párharc került terítékre. A Székesfehérvár MJV Önkormányzata, a Vidi Múzeum és klubunk szervezésében megvalósuló eseményre csütörtök este a Sóstói Stadion VIP Lounge-ban került sor. A több mint száz érdeklődőt vonzó beszélgetés házigazdája ezúttal is a Gyulai István-díjas sportújságíró, Horog László volt, aki elsőként üdvözölte a jelenlévőket, majd a Fehérvár FC sajtófőnöke, Óházy Bálint köszöntötte a klub legendáit és az eseményen megjelent szurkolókat.
Csuhay József a továbbjutást érő, hajrában esett találatra így emlékezett: „Mindig jó érzés megnézni ezt a gólt, pedig nem most látom először. Szokták mondani, hogy a lövés után mindenki hozzáért a labdához, a védő, a kapus, de talán még a partjelző is (nevet). Nagyon nagy szerencsénk volt, ezt a meccset a Zseljeznicsar rontotta el, ők is vastagon benne voltak a továbbjutásunkban.” Az UEFA-csapatunk védője az ellenfél edzőjéről is beszélt: „Amikor a kamera Ivica Osimot mutatja, ahogy összetörten beletúr a hajába, az megmutatja, mi minden játszódhat le egy pillanat alatt egy ember lelkében. Egy évvel később egy barátságos meccsen újra találkoztunk, emlékezett rám, viccesen még meg is fenyegetett (nevet).”
A székesfehérvári mérkőzésen a második gólunkat szerző Disztl László megjegyezte, minden körből úgy jutottak tovább, hogy az ellenfél volt a favorit, ezért szerettek volna neves csapatot kapni, mert az még jobban a Vidire irányította a figyelmet. A hazai odavágón szerzett góljáról így vélekedett: „Nem is tudtam, miért indultam előre (nevet). A labdaátvétel remekül sikerült, de még így is messze voltam a kaputól, szerencsére a Zseljó kapusa kifutott, így el tudtam rúgni mellette a labdát. Ki kell emelnem Wittmann Géza passzát, akivel 14 éves korunk óta együtt játszottunk, nagyon jól ismertük egymást, tudta, mikor kell indítani. Mi védők általában kevés gólt rúgunk, így sokat jelent egy-egy találat, pláne, ha ilyen fontos mérkőzésen sikerül megszerezni.” A visszavágóval kapcsolatban kiemelte; az utolsó tíz percben a jugoszlávok már ölelkeztek és ünnepeltek, zúgott az egész stadion, el sem tudták képzelni, hogy gólt kaphatnak.
Borsányi István azzal kezdte, hogy a sorsolás után Kovács Ferencék megnézték a Zseljeznicsart és azt mondták, sokkal jobb csapat, mint a Partizan volt: „Egyénileg nagyon képzett játékosaik voltak, akik pár év elteltével jóval erősebb európai bajnokságokban is bizonyítottak. Az első mérkőzés után találkoztunk néhányukkal a fehérvári éjszakában, roppant magabiztosan viselkedtek, az 1-3 dacára biztosra vették, hogy hazai pályán továbbjutnak. Tényleg félelmetes volt a hangulat Szarajevóban. Csuhay gólja előtt már ment előre mindenki, de abban a gólban a Jóisten is benne volt.”
Németh János, aki abban az időben módszertani előadóként segítette klubunkat, elmondta, hogy a Zseljeznicsar vasutas csapat volt, ennek köszönhetően remek lehetőségekkel. „A szarajevói stadionban fa lelátók voltak, ahol a szurkolók előre megbeszélten lábbal dobogtak, ami már önmagában félelmetes atmoszférát teremtett.” A második meccs utáni vacsoráról is voltak emlékei: „Már a visszavágó előtt megbeszéltük, hogy a mérkőzés után közös vacsora lesz, de a kiesés után ők nem jöttek el, csak a Videoton-játékosok voltak jelen (nevet).”
Az eseményre Zseljó-halászsapkában érkező Disztl Péter a humorát sem hagyta otthon, két történetet elevenített fel a párharccal kapcsolatban: „Nagyot hibáztam a második gólnál, nem is tudom, miként éltem túl a meccs végéig tartó időszakot. Általában csak inteni szoktam a gólszerzőinknek, de akkor, Csuhás gólja után jó 60 métert sprinteltem, hogy gratulálhassak neki." Nem sokkal később újra összefutott a két csapat egy felkészülési mérkőzésen: „Egy év múlva újra találkoztunk egy barátságos meccsen és felvettük a döntő utáni Real Madrid-mezeinket, hogy piszkáljuk őket. Ki is kaptunk 3-1-re (nevet).”
A nosztalgiaest a közös fényképek elkészítésével és kötetlen beszélgetéssel ért véget, a Vidi legendái számos aláírást kiosztottak a drukkereknek. A következő eseményre májusban kerül sor, amikor a Real Madrid elleni párharcra tekintünk vissza.





+29 kép megtekintése
Szerző: Csik Tamás
Fotó: fehervarfc.hu